Polyák Lillát először a Könnyű esti sértés nevű színészzenekarban hallottam énekelni. Már akkor nagyon tetszett a hangja. Ez az érzés csak erősödött bennem, akkor a Volt egyszer egy csapat című musicalben meghallottam Christine nagy dalát énekelni: a szememben könnyek gyűltek, a szívem pedig összeszorult a dalt hallgatva..

A Budapesti Operettszínházban tavaly bemutatott Rudolf című musical-ben Stefániát, a koronaherceg feleségét alakítja. A világhírű szerző, Frank Wildhorn külön az ő hangjára írt egy dalt, mely a darab egyik legkiemelkedőbb zenei betétje.  Polyák Lilla nemrég megkapta a legjobb musical énekesnek járó Gundel Művészeti díjat. A jelenleg második gyermekével otthon lévő művésznővel a díjátadó után beszélgettünk.

Hogy érzi most magát, hogy megkapta ezt az elismerést? Egy ideje már nem láthatjuk színpadon, a zsűri mégis úgy érezte önt illeti a díj..
Egyáltalán nem számítottam erre az elismerésre, már az is jólesett, hogy jelöltek rá. Amikor megtudtam, hogy én nyertem, örömömben elsírtam magam. Ez az első komoly szakmai díjam. Pedig a magunkfajtának, a színésznek nagyon fontos a visszajelzés, hogy jó-e az, amit csinál. Most, hogy már jó fél éve nem vagyok színpadon és még legalább ennyi ideig nem is leszek, hiányzott az a reakció, amelyet minden előadás végén a közönségtől kapok. Így mondhatom: nagyon jókor jött ez a díj. Amikor az ember otthon van és még éppen a terhesség alatt felszedett kilókat próbálja kemény tornával leadni, e közben pedig két óránként szoptat és pelenkázik, akkor különösen jól tud esni egy ilyen elismerés.

Mi hiányzik önnek a színházi világból? Hogy színpadon legyen, vagy a közönséggel való kontaktus és a nézők visszajelzése, hogy szeretik Önt?
Az az érzés, hiányzik, hogy tudjam, a közönség visszavár. Jóleső dolog, ha egy-egy előadás után elismerő szavakat kapok. Egyébként a két gyermekem teljesen kitölti az életemet, tehát nem arról van szó, hogy unatkozom, vagy nincs mit csinálnom.

Fiatal, azonban ha a szakmai múltját nézem, idősebbnek gondoltam volna. Szakmailag nem mondhatnánk, hogy hiányt szenvedett valamiben is..
Eddig valóban úgy alakult, hogy mindig nagyon jó feladataim voltak. Lehet, hogy azért tűnik olyan nagyon hosszúnak ez a szakmai múlt, mert már a főiskola előtt elkezdtem színpadon játszani. Ekkor egy évet a Győri Nemzeti Színházban szerepeltem. A gyakorlati évemet a Vígszínháznál töltöttem, utána pedig külföldre kerültem, ahol szintén sok remek szerep talált meg.

Az egyik ilyen például a Mozart! című musical Waldstatten bárónéjának szerepe. Ezt Bécsben is játszotta, majd itthon a Budapesti Operettszínházban is. Amikor megtudta, hogy nálunk is bemutatják a darabot, rögtön jelentkezett a szerepre?
Nem. Igazából szívesen kipróbáltam volna bármelyik másik karaktert is ebből a darabból.  Ráadásul az itthoni teljesen más előadás, mint a kinti volt. Azon kívül, hogy a dalok, amelyeket énekelek ugyanazok, két abszolút különböző produkcióról van szó. Végül Kerényi Miklós Gábor ezt a szerepet szánta nekem.

Melyiket szerepet játszotta volna még szívesen?
Constanze-t szívesen megpróbáltam volna. Waldstatten szerepe színészi szempontból kevésbé hálás szerep, mint az övé. Van egy gyönyörű dala, de maga a karakter igazából nem ír le nagy ívet a darabban, ezért színészileg kevesebb lehetőséget rejt magában. De ezen kívül több nagyszerű szerepet játszom az Operettszínházban, például a Rómeó és Júliában, a Hello Igen?!-ben, a Szépség és a Szörnyetegben és a már említett Rudolfban.

A főiskolán Horvai István és Máté Gábor tanítványaként végzett. Ez pedig nem egy musical osztály..
Annak ellenére, hogy jelenleg musical szerepeket játszom, ugyannyira érzem magam prózai, mint musical színésznőnek. Éppen ezért bízom is benne, hogy megtalálnak majd még a prózai szerepek is. Már a főiskola előtt Toldi Máriához jártam énekelni, éppen ezért senkinek eszébe sem jutott, hogy én máshova fogok felvételizni, mint a musical szakra. Ez egészen addig volt így, amíg el nem kerültem a Győri Nemzeti Színházhoz. Itt a prózai színjátszással is megismerkedtem és az is érdekelt. Nem tudtam dönteni a kettő között. Külföldön egyébként ez a két ág nem válik el ennyire egymástól. Amikor felvételiztem a főiskolára nem indult musical tagozat. Beadtam a jelentkezésem a prózai osztályba: úgy voltam vele, hogy majd meglátom mi lesz. Felvettek.

A főiskola után pedig jött a nemzetközi turnék időszaka. Vállalná ismét, hogy külföldön dolgozzon, vagy család mellett már nem?
Ha azt érezném, hogy itthon nincs lehetőségünk, nem becsülnek meg minket, és nem találjuk a helyünket, akkor igen. Szerencsére ezt most sem én, sem a férjem nem érezzük. Vágyni nem vágyom el itthonról, de ha úgy adódik, akkor mennék. De már csak családostul.

Úgy tervezi körülbelül fél év múlva tér vissza a színpadra. Új szerepekre vágyik, vagy inkább a régieket játszaná?
A terveim szerint az évad második felében, január körül állok majd újra színpadra, ha minden úgy alakul, ahogy most tervezem.  Először elsősorban a régi szerepeimet szeretném visszavenni, mert az nem jelent hosszú próbaidőszakot. Nekem most nagyon fontos, hogy minél többet tudjak a gyerekeimmel lenni. Így azt érzem, nekem bőven elég lesz, ha eleinte csak pár előadásban szerepelek havonta.

A férje Homonnay Zsolt, az Adagio együttes tagja. A csapat már két lemezt adott ki, melynek munkálataiban ön is segédkezett. Gondolkodott már azon, hogy saját lemezt adjon ki?
A lemez már évek óta készülőben van. Az egyéb elfoglaltságok miatt mindig háttérbe szorult, hogy befejezzem. Most azonban szeretnék ezzel is foglalkozni végre. Ha nem is az éneklés részével, hiszen a szoptatás alatt fontos, hogy ne énekeljen az ember, mivel az a hormonális változások miatt nem feltétlen jó, de a további szervezési munkákkal ebben az időszakban is sokat tudok haladni.

Milyen típusú lemezt készít?
Ez egy igényes poplemez lesz. Mindenképpen saját, nekem írt számokból álló korongot készülök kiadni. A különböző pillanatnyi divatirányzatoknak nem behódolva, mindenképpen olyan lemezt szeretnék készíteni, amellyel úgy érzem, igényes és tartalmas zenei élményt tudok nyújtani azoknak, akik megveszik majd.