Habkönnyű, érzelmes, édes-bús amerikai musical világpremierjét tartották május végén a Budapesti Operettszínházban. Békebeli, tipikusan közép-európai, tragikus végkifejletű love storyból szőttek lendületes játékot a Broadway sztárkomponistái. A zeneszerző Frank Wildhorn és a szövegíró Jack Murphy számos nagy sikerű zenés műben csillogtatták már meg tehetségüket, slágereket írtak világsztároknak, s hamar népszerűvé váltak a világ nagy musicalszínpadjain. A pesti ősbemutató önmagában is figyelemre méltó esemény: a Vereinigte Bühnen Wien, a pesti Operettszínház és a Szegedi Szabadtéri Játékok közös produkciójában létrejött mű minden bizonnyal pontos képet ad a kortárs musicaljátszás trendjeiről, eszközhasználatáról, zenei karakteréről.

Ami az előadásból azonnal szembetűnik, az az együttes profizmusa, magas szakmai színvonala. Pörgős koreográfia (Duda Éva, Lőcsei Jenő, Michael Reardon, Rogács László munkája), gyorsan változó, villódzó lézerfényekkel szabdalt játéktér, pompázatos, csillogó jelmezek (Velich Rita remeklései), látványos színpadkép (tervező: Khell Csörsz) és a szereplők hibátlan énektudása: a Rudolftól sok mindent el lehet vitatni, ám a szakmai professzionalizmust aligha. A darab persze nem túlságosan szofisztikált, lineárisan könnyed meseszövésű, s a zenei kompozíció és a hangszerelés is inkább biztonsági megoldásokra törekszik, mint elementárisan új hatásokra és színpadi effektekre. A szerzők a jól ismert mayerlingi tragédiát használták alapanyagul, ám alaposan feldúsították a sztorit, krimiszerű elemeket szőttek a szerencsétlen sorsú trónörökös, Rudolf és szerelmese, a szépséges ifjú Vetsera Mária bárónő érzelmes románcába. Van itt minden, ami megdobogtatja a nézői szíveket, és megnyitja a könnycsatornákat. Rigorózus császári atya, akinek elege lesz fiacskája kicsapongásaiból és rebellis tanaiból; szerelmesek után leselkedő fekete köpenyes besúgók hada, akik rendre jelentik az intrikus miniszterelnöknek, mikor, kivel, hogyan, hányszor találkozott Rudolf, a rossz útra tévedt trónörökös; fúriának látszó feleség, aki foggal-körömmel ragaszkodik császári-királyi férjecskéjéhez; pártütő, duhaj magyarok, akik koronát és országot kínálnak az ingadozó császárfinak, csak legyen már végre saját uralkodójuk. És legfőképpen van szerelem, minden mennyiségben, hiszen a kissé közhelyes, ám roppant fordulatos történet végtére is nem szolgál mást, mint Rudolf és Mária lángoló szerelmének és tragikus halálának előkészítését. A szerelem mint mindent legyőző hatalom a maga éteri mivoltában bontakozik ki szemünk előtt; Rudolfot, amint bemutatják neki a fiatalka bárónőt, mintha csak áramütés érné: szembeszáll égi és földi hatalmakkal, családi konvenciókkal és udvari etikettel, csak hogy elnyerje az imádott lány szívét. Ármány és szerelem, sötét titkok és megcsalatások, császári önkény és gügye udvaroncok intrikái: romantikus, szívfacsaró, játékosan könnyed szerelmi történetet látunk megelevenedni fülbemászó dallamok és viharzó, ritmusos csoportjelenetek közepette.

A rendező Kerényi Miklós Gábor (KERO) alaposan kihasználta a darabból felszínre hozható gyors színváltásokat, s fordulatos, gazdag látványvilágú, lendületes revüt rendezett az édeskés love storyból.
Az előadást az énekesek szenvedélye és a tánckar ereje élteti: a zene dramaturgiája rendre megszabja a játékosok mozgásterét, a nagyvonalú koreográfia feszes tempót diktál, a színpadi masinéria teátrálisan és hibátlanul működik. Szüntelenül pörög-forog a táncikáló sokadalom, pukkannak a szöveg- és zenei poénok, emelkednek-süllyednek a játékosok a hordószerű dongákkal borított, flitteresen csillogó térben. A produkció igazi nóvuma – számomra – mégis a szerelmespárt és a bábjátékost alakító színészek virtuóz játéka és énektudása. A második szereposztást láttam, de be kell vallanom, lenyűgözve néztem Mészáros Árpád Zsolt és Vágó Zsuzsi zenei felkészültségét, igényességét, színészi erejét. Eszményi szerelmeseket formáltak, akik empatikusan, erővel és kirobbanó szenvedéllyel jelenítették meg figuráikat – azonosulást, belefeledkezést kínálva a nézőnek. Mészáros Rudolfja töprengő, magába zuhanó, dacos, erős és öntörvényű ifjú. Inkább civil, mint uralkodó, snájdigan slampos, feszes is és laza is. Vágó Zsuzsi szépséges bárónője üdén hamvas, cserfesen naiv és rámenősen szenvedélyes: tisztán csengő hang, bájos arc, nyílt tekintet, a tisztaságnak, a nőiességnek s a kecsességnek olyan kevercse, amely nem csak Rudolfot ejtheti rabul. Mindketten igen szép artikulációval, érett, tiszta hangon énekelnek. Az est harmadik színészi bravúrját Bereczki Zoltán Pfeiffer bábjátékosa nyújtja: csetlő-botló szögletes marionettfiguraként sok humorral, táncoskomikusi leleménnyel adja a narrátor-rezonőrt, aki szüntelen ott sertepertél a játékosok körül, mindenbe beleüti az orrát, mindent és mindenkit kifiguráz, miközben láthatólag roppantul élvezi a játékot.
Az új Broadway-musical előadása a színészi remeklések közepette sem mentes egynémely túlhabzó vizuális elemtől, rendezői effekttől. A zászlót lengető magyarok túlcsordulóan érzelmes jelenetét szívesen feledném, ahogy a föl-le süllyedő emelvényekre kiterített szerelmesek melodrámába hajló szcénája is kiváltható lett volna kevésbé könnyeztető szcenikai elemekkel. Ám az előadás egésze a maga teatralitásában is elementárisan hatásos: pazar látványvilágú, elegánsan kiállított, pörgős játékot láthatunk az Operettben.
Végül is mindenki megkapja a magáét, s az előadás végén hosszan zúg a törzsközönség vastapsa. Akik emelkedett „eszmei mondanivalót" várnak a Rudolftól, alighanem rossz helyen keresgélnek. Akik két-három órányi elzsongító könnyedségre vágynak,  otthon érezhetik magukat.

Rudolf (A Vereinigte Bühnen Wien, a Budapesti Operettszínház
és a Szegedi Szabadtéri Játékok közös produkciója)

zene: Frank Wildhorn. dalszöveg, szövegkönyv: Jack Murphy. hangszerelés: Kim Scharnberg, Koen Schoots. további dalszövegek: Nan Knighton. musical supervisor, karmester: Koen Schoots. történet: Frank Wildhorn, Phoebe Hwang.
Frederic Morton A Nervous Splendor című könyve nyomán, Frank Wildhorn és Steve Cuden koncepciója szerint.
magyarországi változat: Kerényi Miklós Gábor. fordító: Zöldi Gergely. magyar szöveg: Zöldi Gergely, Kerényi MG, Somogyi Szilárd. zenei vezető, karmester: Makláry László, Silló István. karigazgató: Kéringer László. keyboardprogram: Günther Radelmacher. bábtervező: Ôsz Lucia. díszlet: Khell Csörsz. világításterv: Somfai Péter. jelmez: Velich Rita. koreográfusok: Duda Éva, Lőcsei Jenő, Michael Reardon, Rogács László. rendező: KERO.
szereplők: Dolhai Attila, Mészáros Árpád Zsolt, Vágó Bernadett, Vágó Zsuzsi, Földes Tamás, Homonnay Zsolt, Janza Kata, Peller Anna, Németh Attila, Jantyik Csaba, Polyák Lilla, Nádasi Veronika, Bereczki Zoltán, Szabó P. Szilveszter, Csuha Lajos, Marik Péter, Dézsy Szabó Gábor, Kerényi Miklós Máté, György Rózsa Sándor, Langer Soma, Pálfalvy Attila, Imre Sebastian, Bartha László, Péter Richárd, Molnár Andrea, Tihanyi Lívia, Heiter Ági, G. Szabó Sándor, Sz. Nagy Ildikó.
Közreműködnek: a színház Musical együttese, Énekkara és Zenekara és a Pesti Broadway Stúdió növendékei.