Az idén 75 éves Szegedi Szabadtéri Játékok, a Vereinigte Bühnen Wien és a Budapesti Operettszínház nemzetközi koprodukcióban a világon elsőként Magyarországon mutatja be a Rudolf – Az utolsó csók című musicalt.

Frank Wildhorn és Jack Murphy, a Jekyll és Hyde szerzői legújabb darabjának szabadtéri világpremierje utáni előadások iránt óriási az érdeklődés. A darab ősbemutatója május 27-én a Budapesti Operettszínházban átütő sikert aratott. Most a szegedi közönséget is magával ragadta mind a zene, mind a világszínvonalú látvány (és a tavalyi Rómeó és Júlia előadásokból már minden bizonnyal jól ismert sztárok).

Az elmúlt hétvége mindhárom előadása teltházas volt, óriási siker, tomboló közönség!

A péntek esti szabadtéri világpremieren a darab első szereposztása lépett színpadra. Mindenkit lenyűgözött Dolhai Attila és Vágó Bernadett csodálatos kettőse. Bereczki Zoltán, mint Pfeiffer, a bábjátékos, narrátorként adott keretet a szerelmi drámának. Földes Tamás Taaffe grófja, Németh Attila Ferencz Józsefe, Polyák Lilla Stefániája, Janza Kata Larisch grófnője, a szegedi táncosokkal és statisztákkal kiegészült Musical Ensemble mindenkiben mély nyomot hagyott. Itt kell megemlíteni a profi fény-, hang-, piro- és színpadtechnikát, melyeket a szegedi előadásokra kiegészítettek a kőszínházas bemutatóhoz képest. A közönség hatalmas, véget nem érő tapssal jutalmazta a társulat munkáját.

A hétvége pikantériája a szombat este kilenckor kíméletlenül leszakadó eső volt. A vihart már előrejelző villámoknak köszönhetően a szervezők időben tájékoztatták a nézőket a várható fejleményekről, így mindenki fedezékbe vonulva várhatta, míg kitisztul az ég és elkezdődik az előadás.

Kerényi Miklós Gábor 11 órakor jelentette be a darab kezdését, megköszönve a közönség türelmét és kitartását. A második szereposztás bemutatkozása nagyszerűen sikerült. Azt gondolom, a több mint két órás várakozás mindenkinek előnyére vált. Mészáros Árpád Zsolt hihetetlen energiával alakította Rudolfot, Vágó Zsuzsi őszinte szenvedéllyel játszott. Szabó P. Szilveszter Pfeiffere titokzatos és borzasztóan eleven volt.

Az előadás negyed 3-kor ért véget. A hálás, de ugyanakkor kissé álmos és átfázott nagyérdemű vastapssal, hosszan ünnepelte a szereplőgárdát. A már lezajlott és a még hátralevő előadások láttán a Játékok vezetése már most tárgyal a jövő évi vendégjátékról.